Hallgatni szeretnéd inkább?
Érezted már azt, hogy évek óta megrekedtél valamiben és egyszerűen képtelen vagy továbblépni? Hiába próbálkozol, mindig, minden egyes alkalommal ugyanaddig a pontig tudsz eljutni, aztán mintha bezárták volna előtted a kaput és te nem léphetsz be rajta.
A mai nap olyan valamit sikerült megtennem, ami évek óta meggátolt attól, hogy egy lépéssel előrébb lépjek. Valami olyat, amire a legtöbben vágyunk, hogy végre magunk mögött hagyhassuk. Sikerült megtanulnom a leckét és már hiszek abban, hogy mindannyian képesek vagyunk túllépni mindazon, meglépni mindazt a hatalmas akadályt, ami egykor még előttünk tornyosodott. Ami egykor óriási volt és félelmetes. Ami meggátolt attól, hogy közelebb kerüljünk a céljainkhoz. Ha nekem sikerült, akkor neked is sikerül. És tudom, hogyan fogok tudni neked segíteni azon, hogy te is le tudd vetni az ezeréves láncaidat és túllépj a saját gátjaidon. Lesz még utána is bőven, ez nem kérdés, de már megvan ahhoz az eszközöm, hogy többé ne ragadjunk benne az ilyen helyzetekben. És ha már tudod a „hogyant”, akkor biztos a siker!
„Ne rohanj nagyon előre, élvezd a pillanatot, mert egyetlen mosoly elrepíthet a célodhoz, hiszen sohasem tudhatod, hogy kit érint meg, és kinek segít túllépni valamin.” Oravecz Nóra
Néhány évvel ezelőtt jutott eszembe először, hogy ki kéne lépni az alkalmazotti létből és vállalkozóvá válni, de akkor még csak azt tudtam, hogy üzletasszony akarok lenni, azt viszont nem, hogy mivel foglalkoznék és mire vállalkoznék. Vagyis akkor még csak álmodoztam róla. Aztán hamarosan már annyira zavart ez az egész, hogy harmincon túl eldöntöttem, visszaülök az iskolapadba és megtanulok az üzletről egy csomó dolgot, hogy aztán belevághassak a sajátomba. A főiskolát nagyon szerettem, aminek meg is lett az eredménye; az elsők közt végeztem. De belevágni egy vállalkozásba – na az már nem ment.
Nem volt előttem példa, sőt, azt sem tudtam, hogy kezdjek hozzá. Egyetlen dolgot tudtam, hogy kell majd egy könyvelő és hogyan kell elintézni a hivatalos papírokat. De hogy azután mit csináljak, arról már fogalmam sem volt. Csak az utóbbi két évben nyíltak meg számomra azok a lehetőségek, amikkel már könnyebb dolgom volt és el is kezdtem tanulni. Faltam a könyveket, online tréningeket végeztem, eljártam előadásokra, hallgattam számtalan audiót és gyűjtöttem az információt. Aztán úgy éreztem, hogy telítődtem és hogy ezt valahogy ki kell adnom magamból.
Ezért elkezdtem írni. Adni akartam és végre megvolt a platform és az eszközök ahhoz, hogy megtegyem. Jó érzés volt, ahogy ma is az. Rájöttem, hogy értéket adni, kvázi szolgálni valóban nagy és nemes dolog. Ahogy nekem segítettek a mások által adott értékek, most úgy fognak segíteni másoknak az általam adottak. De ebben csak hinni tudok és remélni, hogy egyszer tényleg így lesz.
-----------------------------------------------------
A fenti témában elengedhetetlen, hogy mások támogassanak minket; ez legyen akár a szüleink, a párunk, a barátaink esetleg a közeli munkatársaink. Ha megbízunk valakiben és megosztjuk velük a problémáinkat, az elakadásainkat, akkor ők biztosan segíteni fognak. Akár csak egy jó mentor, vagy kettő. Engem ma mentoraim lendítettek túl a saját gátamon, ami által most úgy érzem, mintha újjászülettem volna. Nélkülük nem sikerült volna idáig eljutnom, ezért hálás vagyok nekik! Ha neked is szükséged van egy jó mentorra, akkor keress meg és szívesen elmondom, kik ők és hogyan tudnak segíteni, kibillenteni téged megrekedt helyzetedből.
Ha bármilyen kérdésed, véleményed vagy észrevételed van, esetleg szeretnél megosztani velem valamilyen gondolatot az olvasottakkal kapcsolatban, akkor írj a sylvi@fejlodjmost.hu email címre vagy akár Facebookon a poszt alá vagy Messenger üzenetben. Ha bármiben segítségre van szükséged, tudod hol találsz!
Hamarosan újra találkozunk!
Szeretettel: Sylvi
