Az édesanyák kincset érnek. Ha ők nincsenek, mi sem lennénk. Mondjunk hálát értük, aztán köszöntsük őket egy csodaszép virággal és öleljük át őket jó szorosan.

Nem mindenkinek adatik meg, hogy ezt megtegye. Vannak, akik már régen elveszítették az édesanyjukat, nekik ez a nap kicsit szomorúbb a többinél. Vannak olyanok, akik talán sosem ismerték az édesanyjukat, ők nem tudják, milyen érzés az anyai ölelés és sajnos sosem tudhatják meg. Emiatt nem tudták megélni azt a csodálatos dolgot, azt a mély és igaz szeretetet, amit csak egy édesanya adhat. Gondoljunk szeretettel rájuk is. 

Én a nagymamáimat veszítettem el, őket, akiket csodáltam. Olyan értéket képviseltek, ami a világon egyedüli, páratlan. Azokat az isteni finom süteményeket vasárnaponként, a kedves szavaikat, az öleléseiket, a meséiket... Nagyon hiányoznak, ezért ma gondoljunk rájuk is és gondolatban küldjünk nekik egy hatalmas szeretet kosarat. 

Álljon itt édesapám verse az édesanyákról, anyák napján.

Aranyosi Ervin: Anyák napi vers

Felkelt a fénylő Nap, a világ is ébred…
Jöttem köszönteni Édesanyám, téged.
Virág a kezemben, szeretet szívemben,
te általad váltam azzá, aki lettem!
Mosollyal locsoltál, – mint vízzel virágot,
általad ismertem meg a nagyvilágot.
Tőled kaptam erőt, édes anyanyelvet,
tiszta emberséget, angyali figyelmet.
Megköszönöm szépen minden áldozatod,
s tudom, nem vársz hálát, tiszta szívvel adod.
Drága jó anyácskám, – ki világra hoztál,
érjen annyi öröm, amennyit okoztál…

Legyen ez a nap szeretettel teli és nyugodt. Töltsünk velük időt, amennyit csak lehet. Ha Te nem teheted meg, legalább hívd fel vagy írj neki, mondd el, mennyire szereted.

Hamarosan találkozunk!

Sylvi