Miért adod fel egyetlen méterrel vagy egyetlen nappal a cél előtt? Miért érzed úgy, hogy nem vagy képes rá? Miért nem hiszed el, hogy mindenki győztesnek születik? 

 Eddigi életem során, nagyon sok mindent el akartam érni, valóra akartam váltani, ki akartam próbálni vagy éppen véghez akartam vinni, viszont legtöbb esetben abbahagytam, vagy feladtam az adott dolgot. Igaz, ez nem vonatkozik azokra a dolgokra, amiket én, egyedül és szívből akartam, mert azok mind valóra váltak és akár több évig is kitartottam, mire elértem őket. Ezért elgondolkoztam azon, hogy azokat a dolgokat, amiket nem váltottam valóra, de először annyira akartam, vajon miért hagytam abba vagy adtam fel a küzdelmet értük. Ebben a posztban ezekre adok választ magamnak és talán neked is, ha magadra ismersz bennük.

 „Nincs értelme feladni. Csak hasznos cselekedetek által menekülhetünk meg. Kellő elszántsággal látszólag lehetetlen helyzeteket is túl lehet élni.”

John Wiseman

• Nem volt kellő motivációm

Motiváció hiányában nagyon könnyű valamit feladni, hiszen saját magad kérdőjelezed meg, miért is teszel egyáltalán azért a dologért, amit éppen kitűztél magad elé, hiszen érzelmileg nem kötődsz hozzá. És itt van a kutya elásva, hiszen a céljaidért valamilyen szinten kötődnöd kell, meg kell tudnod magyaráznod magadnak és nem csak logikusan, hogy vajon miért akarod azt a valamit annyira elérni. Ha nem tudsz rá érzelmeket csatolva válaszolni, akkor igazából nem is akarod elérni, így az egész addigi munkád, időd, energiád megy a levesbe.

• Csak fellángolás volt

Voltál már hónapokig szerelmes, aztán egy megfelelő pillanatban megismerted az illetőt kicsit közelebbről és máris érdektelennek tartottad? Néha a célokkal is ez a helyzet. Akarsz valamit, de amikor sikerül közelebb kerülnöd hozzá, rájössz, hogy az nem is neked való és mégsem akarod, ezért feladod.

• Nem passzolt a jellememhez

A személyiségünk az csupán a jéghegy csúcsa, olyan, mint egy álarc, amit könnyű lecserélni vagy akár időszakosan egy másikat feltenni. Lehet, hogy elképzeltél magadnak egyfajta életet, amivel lett egy célod. Aztán belekerültél egy olyan szituációba, ahol feltehetted azt a bizonyos „álarcot”, mégsem érezted benne jól magad, így inkább hagytad a csudába.

• Gyorsan akartam, az a dolog pedig csak lassan valósulhatott volna meg, nem volt hozzá türelmem

Ez nálam nagyon igaz a sütés-főzésre. Nem vagyok egy konyhatündér. Zavar az, hogy valamit órákig kell elkészíteni, aztán a család 10 perc alatt képes eltüntetni. Egy kicsit számomra olyan, mintha feleslegesen dolgoztam volna. Enni amúgy sem szeretek annyira.

• Nem hittem el magamról, hogy képes vagyok rá

A biciklizés, a motorozás vagy a nyelvtanulás pont ilyen, bár hozzá kell tennem, hogy ezeket nem adtam fel, a nyelvet még mindig tanulgatom, mivel minden nap „találkozom vele”. Biciklizni és motorozni pedig már sosem felejtek el.

• Nem voltak meg hozzá a kellő eszközeim

Ilyen például a vállalkozás. Életem során már párszor bekerült a pakliba, de hamar ki is kerültek, mert úgy éreztem, nem voltak meg hozzá a megfelelő eszközeim és egyedül nem voltam rá képes. Ez viszont mára megváltozott, köszönhetően annak, ahogy a világ is változik.

• Nem láttam lehetőségeket

Ezt is az előző példához csatolnám. Régen, amikor szerettem volna vállalkozni, tudtam, hogy mit akarok, de valamiért egyszerűen nem jöttek a lehetőségeim. Vagy csak én nem láttam meg őket.

• Valaki más miatt akartam elérni valamit

Főleg az épp aktuális párom miatt. De ahogy vége lett a kapcsolatnak, azok a közös célok is úgy illantak el velük együtt.

• Aktualitását vesztette

Volt olyan periódus az életemben, amikor például hajóra akartam menni dolgozni, de végül nem lett belőle semmi. Sikeresen elvégeztem egy borpincéri tanfolyamot második legjobbként, mégis, amikor odakerültem volna, hogy akkor irány a felvételi interjú, kaptam egy másik munkalehetőséget itthon, egész jó feltételekkel és úgy döntöttem, inkább maradok.

• Visszahúzott a családom, a barátaim, az ismerőseim

Engem mondjuk nagyon nehéz lebeszélni valamiről, mert elég bátor vagyok ahhoz, hogy új, ismeretlen dolgokba vágjak bele, viszont egy idegen országba elmenni dolgozni és élni, ami nem Anglia vagy Németország, jobban adok mások véleményére, mivel kevésbé találom biztonságosnak, ha nem beszéled jól a nyelvet, ráadásul egyedülálló nő vagy. Spanyolország vagy Olaszország számomra pont ilyenek voltak. Kacérkodtam velük, mert nagyon tetszik az életmódjuk, mint minden mediterrán országé, mert tetszik a „laid back” életmódjuk, mégis letettem róla és hallgattam a szeretteim féltő véleményére.

• Nem voltam készen rá, alacsony önbecsülés, határozatlanság, önbizalom hiány

A vállalkozást egyértelműen ide (is) sorolom.

• Túl kényelmes voltam, nem akartam változtatni, változni

Többször indultam útnak Angliába, de csak harmadszor sikerült hosszútávon ott élni. Persze, ebben sok minden volt, de az is, hogy kényelmes életem volt itthon. Igaz, nem volt jó munkám vagy nem voltam eleresztve anyagilag, de azért kényelmesen éltem. Az emberek általában a könnyebb út felé indulnak el, ez tény. Nagy akaraterő és elszántság kell ahhoz, hogy a céljainkat valóra váltsuk.

Ez csupán néhány példa, azok közül, amiért én is feladtam már párszor az életemben és több dolgon is változtatnom kellett ahhoz, hogy én magam is megváltozzak, hogy többé már ne adjam fel a célom elérése előtt „eggyel”. Ehhez fontos, hogy megfelelő, méltó célokat tűzzünk ki magunk elé, mert azokat 1000%, hogy el akarjuk és el is fogjuk érni.

Ha további példákat szeretnél arra, hogy mi emberek olykor miért adjuk fel idő előtt, akkor itt van még néhány közülük. Lehet, hogy az adott dolog:

• Nem elég fontos számunkra,
• Másra várunk, hogy megcsinálja helyettünk, nekünk,
• Féltünk, hogy nem sikerül majd elérni,
• Nem vizualizáljuk, nem teszünk bele elegendő „hátsó (vagyis belső) munkát”,
• Túl sokat veszítettünk volna rajta, túl sokba került volna (pénz, idő), túl kockázatos,
• Túlságosan sok energiát emésztett fel, gyengék voltunk hozzá,
• Azt hisszük, csak nekünk van ilyen problémánk, nem volt előttünk jó példa, minta, sablon, hogyan érhetnénk el,
• Azt hittük, hogy az egy égi jel, hogyha idő előtt befejezzük – nem nekünk szánták, nem vagyunk megfelelőek / nem vagyunk elegek hozzá,
• Nem voltunk elég kitartóak,
• Negatívan álltunk hozzá, előbb beszéltük le magunkat, mintsem belefogtunk volna a megvalósításába.

Kívánom neked, hogy tűzz ki olyan nem túl reális, de mérhető célokat magad elé, amit meg tudsz magyarázni magadnak és érzelmileg alá is tudsz támasztani, miért akarod elérni őket, mert akkor és csakis akkor fogod azokat valóra váltani. Ha valamire nem vágysz úgy, hogy azt bármi áron el akarod érni, akkor az a cél nem méltó hozzád és nem is a megfelelő számodra. 

-----------------------------------------------------------------

Ha van olyan véleményed, amit esetleg szeretnél megosztani velem az olvasottakkal kapcsolatban, akkor írj nekem visszajelzést a sylvi@fejlodjmost.hu email címre vagy akár Facebookon a poszt alá vagy Messenger üzenetben. Ha bármiben segítségre van szükséged, tudod hol találsz!

Ha tetszett a posztom, akkor oszd meg és olvasd el a többi bejegyzésemet is.

A lényeg, hogy érezd jól magad, megszabadulj a régi rossz szokásoktól, amik nem szolgálnak téged, felvegyél új, hasznos szokásokat és légy egészséges.

Hamarosan találkozunk!

Sylvi