Ezembe jutott egy gyerekkori emlékem, amikor még a dédnagymamámmal laktunk egy 1 szoba-konyhás lakásban. Utáltam azt a helyet, nem kötnek oda szép emlékek és hát a gyerekkorom...
Anyu vett a macskánknak egy csomag 1kg-s száraztápot és én kivettem mind, hogy megszámoljam. Talán van sejtésed arról, hogy mennyi apró kis darabka lehet egy zacskóban, ugye? Na, én mind megszámoltam. Abban a bizonyos zacskóban valamennyivel több, mint négyezer darab volt. Lehet, ez most butaságnak tűnik, de a gyerekek sok olyan, a felnőttek számára butának tűnő dolgot tesznek, amiknek csak számukra van értelme.
Anyu dolgozni volt, így a dédivel ketten voltunk otthon és amikor kijött a konyhába megnézni, hogy mit csinálok, tisztán emlékszem, hogy ezt mondta: "ez a gyerek nem normális". Pedig én csak kíváncsi voltam. A dédi sosem volt rosszindulatú vagy beszélt csúnyán, ezért furcsa volt tőle ilyet hallani. Ennek ellenére nem esett jól, én mégis csupán megvontam a vállam, aztán folytattam, amit elkezdtem. Végig csináltam, amit elkezdtem. Mégis, örökre bennem maradt, még 30 év után is. Igaz, nem bánt, most is csak hirtelen jött felszínre ez az emlékkép.
Ilyen és ehhez hasonló megjegyzésekkel bántunk meg embereket körülöttünk folyamatosan, még akkor is, ha azok a szeretteink. Hogy miért? Miért bántjuk azokat, akiket szeretünk?
Velük biztonságban érezzük magunkat, az ő társaságukban bárhogy viselkedhetünk, hiszen ők önzetlenül szeretnek minket, ezért nem félünk önmagunkat adni. Mégis sokszor ők bántanak meg minket a legjobban. Pedig lelkünket az ő lelkükbe tesszük bízva abban, hogy ott biztonságban lesz.
Szomorú ilyet érezni, szomorú, hogy fájdalmat tudunk okozni egymásnak, mégis úgy beszélünk róluk, hogy ők a szeretteink, a családunk, a párunk... és tudjuk jól, hogy ezek emberi tulajdonságaink, mégis sokszor nem felejtünk, az amigdalánk pedig hozzákapcsolta a régi emlékképet a hangokkal és az emberekkel együtt az érzéshez, amit minél többször idézünk fel, annál jobban fáj. És hogyan lehet megszabadulni az ilyesmitől? Lehet e egyáltalán? Persze, hogy lehet. Nekem az EFT, a kopogtatás vált be az ilyen jellegű negatív érzésekkel kapcsolatban. Itthon nem annyira elterjedt sajnos ez a technika, pedig tényleg nagyon hatásos és alig pár perc alatt segít megszabadítani az emlékhez kapcsolt negatív érzelmektől. Örökre.
Nagyon érdekes élmény volt, amikor először dolgoztam egy visszatérő, negatív emlékemen, ami állandóan szomorúságot okozott bennem. A kopogtatós körök után "kerestem" az emlékhez kapcsolt érzést, amit azelőtt mindig sikerült feleleveníteni, de azután már nem találtam. Hiába próbáltam visszahozni - persze csak kíváncsiságból -, nem sikerült. Döbbenetes volt az eredmény. Az EFT kopogtatást mindenkinek szeretettel ajánlom, akinek fájdalmas emlékei vannak, de többé nem akar szenvedni tőlük.
Az a kisgyerek, akire akkor azt mondta a dédnagyija, hogy nem normális, csupán kíváncsi volt és kitartó. Két olyan dolog, amit minden gyereknél erősíteni kellene, semmint ilyen megjegyzéssel lehúzni. Mert miből is tanul egy gyerek? Abból, ha kérdez, mert kíváncsi, nem igaz? És hogyan tudhat meg az adott dologról még annál is többet? Ha kitartóan végig csinálja azt, amibe belekezdett. Bármilyen butaság vagy számunkra "nem normális" dolog miatt teszi is azt, ha nem veszélyes sem rá, sem másokra nézve, akkor tegye, segítsünk neki, támogassuk! Mert ezekkel fogjuk őt arra sarkallni, hogy végig vigyen dolgokat, hogy mindennek a legmélyére ásson, hogy maradjon kíváncsi, hogy kérdezzen, ha valamit meg akar tudni, mert azzal fejlődik ő is és a világ is. Mert nem az a nem normális, aki olyan dolgokat csinál, ami nem mindennapi, vagy elsőre butaságnak tűnik, hanem az, aki leszólja ezért, aki nem látja a mögöttes tartalmát.
-----------------------------------------------------
Ha bármilyen véleményed, észrevételed van, esetleg szeretnél megosztani velem valamilyen gondolatot az olvasottakkal kapcsolatban, akkor írj nekem visszajelzést a sylvi@fejlodjmost.hu email címre vagy akár Facebookon a poszt alá vagy Messenger üzenetben. Ha bármiben segítségre van szükséged, tudod hol találsz!
Hamarosan újra találkozunk!
Szeretettel: Sylvi
